1 rész

                                              




-Francba! - Elkeseredetten rogytam le a földre. Táskámból elővettem a telefonomat és megnéztem a dátumot, már március közepe volt, remek. Annyira beletemetkeztem a munka keresésbe, hogy észre se vettem de lejárt a bérleti szerződésem és a hülye kártya nem nyitja az ajtómat. Összeszedtem magam és lementem a portára, hogy kifizessem a következő havi lakbért. Egy vagyonba kerül, de ez volt a legolcsóbb a város központban.
 -Jó napot! A 23-as szobát szeretném kivenni egy hónapra. - Szembenéztem a kócos öreg bácsival, olyan igazi papásan nézett ki de volt valami sunyi a szemébe.
 - 200$ lesz. - Rám se nézett csak pötyögött jobbra-balra a számítógépen. 
-De a múlt havi csak 100$ volt.... -Belenéztem pénztárcám gyér kínálatába és rájöttem , hogy ebből nem ám szobát de még egy kiadós vacsorát sem tudok kifizetni.
 -Sajnálom kisasszony. Jön a nyári szezon. - Látta furcsa arc kifejezésemet. Elvette a kártyámat, újra aktiválta majd vissza adta. - Estig pakoljon ki, ha kérhetem! - Megvagyunk. Ráfintorogtam, hátat fordítottam és vissza mentem a szobába. Ha már kidobnak, akkor elteszem az ajándék tusfürdőt, szappant, háh! És még a törülközőt is. Bepakoltam, szerencsére csak egy nagyobb bőröndöm volt. Lebattyogtam a hotel elé majd körül néztem. Átfutott az agyamon az a gondolta is, hogy felhívom anyát utaljon át nekem pénzt. De az a megállapodásunk volt, addig maradhatok New Yorkban ameddig meg tudok állni a saját lábamon. Zo, nyugi, megfog oldódni minden! Egy parkban néztem meg a naplementét. Ez az egy amit imádok, amikor már a nap utolsó sugarai még megszínezik az égboltot és az rózsaszín, akvarell és narancssárga színekben pompázik. Egy retro stílusú kávézóba mentem be estére, gondoltam itt kihúzom reggelig és utána keresek egy munkát. Már mindegy milyet! Bekuporodtam a leghátsó bokszba, lehajtottam a fejem és csak bámultam kifelé az ablakon.
 -Khmm...- Szundikálásomból a pincér ébresztett fel, aki mellettem toporzékolt. Vastag szemöldökét a homloka közepéig felhúzta amikor felnéztem rá, középkorú, és álmos. Hjaj. 
-Jó estét. Egy kávét és egy fánkot kérnék. - Lefirkantotta a kis noteszébe sarkon fordult majd eltűnt a lengő ajtó mögött. Jól el aludhattam , már hajnalodott. Kint egyre sűrűbb lett a tömeg a járdákon, egyre több kutya sétáltató és munkába rohanó ember taposta a betont. Mikor a pincér vissza jött a rendelésemmel, akkor láttam csak, hogy a kávézó is lassan megtelik. Egy mogorva kinézetű ember tartott felém, öltönyt viselt, simára borotvált álla megfeszült mikor megszólalt. -Elnézést, szabad ez a hely? - Mosolygott, de látszott rajta, hogy hulla fáradt és semmi kedve jó pofizni. 
-Persze! - Csak ült és nyomkodta hol a telefonját hol a notebookját. Rendelt egy fekete kávét és azt szürcsölgette mikor hívták. 
 -Ne szórakozz velem Zoe, azt ígérted meg lesz a fotós! Igen?! Most akkor ki a franccal fotóztassam le, két nap múlva itt van. Fontos megrendelő! Nem, nem fogom vissza mondani! - Már majdnem kiabált mikor felnézett rám, látta, hogy nézem, kicsit lejjebb halkította a hangját. -Nem rohangálnak mindenhol profi fotósok. Ez lett volna az év legnagyobb biznisze az újságnak. Oldja meg, nem érdekel, ezért vettem fel és ezért ilyen piszkosul magas a fizetése, hogy ezeket megoldja! - Majd lecsapta a telefont. Arcát a két tenyerébe temette és vette egy mély, tisztító levegőt.
 -Kmh, Uram?! - Hát egy próbát megér. Rám emelte tekintetét én meg félbe bele vágtam. - Ne vegye illetlenkedésnek, de hallottam, hogy miről beszéltek, és ami azt illeti én alkalmas lennék a feladatra. Van végzettségem, értek is a fotózáshoz, tulajdonképpen újságíró vagyok, csak munka nélkül. - Annyi próbáltam jó fénybe feltüntetni magamat, hogy észre sem vettem, hogy fecsegek össze-vissza. 
-Ez nem így működik kislány. Tudod te egyáltalán mi az a New York Times?! Ne hiszem, ez nem egy gimis projekt, itt ez komoly munka. - Fájtak a szavai, de nem adtam fel.
 - A Garden City-i napilapnál voltam gyakornok, igenis tudom, hogyan kell egy újságot összerakni, és nem viccből szóltam. Önnek kell egy fotós nekem meg egy rohadt munka – Szépen lassan felment bennem a pumpa – Úgy hogy gondolhatja, hogy nem vagyok képes rá, és szerez egy fotóst két nap alatt ami szinte lehetetlen, vagy segítünk egymásnak. - Kicsit elragadtattam magamat, de mindig i ki álltam az mellett amit csinálok mert tisztában voltam vele, hogy ebben az egyben jó vagyok! 
-Mutass valamit! - Elővettem a telefonomat és beléptem a galériába. Rámentem a ˇhobbi” albumra és megmutattam pár képet amit még a barátaimról, New York-ról csináltam.
 -Nem rossz! Van mit még tanulni de egészen jók! Gyere velem, a többit megbeszéljük az irodámba! - Felállt, letett egy hatalmas összegű papír pénzt az asztalra majd kivezetett egy nagy fekete telepjáróig. Hát, remélem nem eladni akarnak külföldre.