3.rész

3.Rész

Három kanál cukor, egy kis tej, majd kever. Jó erősre csinálom a kávémat, mert persze minden megvolt hozzá az újonnan szerezett lakásomban, és a forró bögrével a kezemben leültem a nappaliban , majd rég nem használt laptopomat elővéve egész este videókat néztem, cikkeket olvastam. Holnap meg kell felelnem ennek a munka mániás őrültnek, mert ezt a melót badarság lenne elmulasztani. Már úgy éreztem nem fér több információ a fejembe és már mindent tudok. Elgémberedett lábaimat nyújtóztattam épp mikor csengett a telefonom.
-Haló! - Pár centire eltartottam fülemtől a telefont mikor anyám nyávogó hangját hallottam meg.
- Szia kicsim! Mi újság van? Van már rendes állásod? Pénzed van még? Most merre laksz? Barátok, esetleg egy fiú? -Túúúl sok.
-Azért levegőt vegyél anya. - Ő csak kuncogott egyet és én nem tudtam eldönteni, azért csinálja, mert kötelességének érzi, hogy felhívja a lányát ennyi idő után és megkérdezze él-e még de a válasz igazából nem nagyon izgatja, vagy mert tényleg ennyire érdekli és kicsit túlpörgött.
- Minden a legnagyobb rendben! Ami azt illeti pont holnap kezdek egy remek újságnál gyakornokként, és ne félj, még nem fogok éhen halni. Barátok...hmmm néha levegőt sem volt időm venni nem hogy ismerkedni, főleg nem fiúkkal. Nekik most nincs helyük a rohanó életembe. Magammal kell most törődnöm. Egy puccos szállodában valahol a belvárosban. Apa hogy van?
-Jól drágám, puszil téged, most viszont mennem kell, kezdődik a fitnesz órám. Később hívlak, pussz. - Hát ez gyors volt. Nem hagyom , hogy gondolataim elárasszák a fejemet, így hát inkább bedőlök a hideg, idegen takaróba, majd már alszom is.
Másnap reggel kicsit sietve kapom össze magam szalon képes állapotba, mert elaludtam. Remek, pont az első napomon fogok úgy kinézni mint aki egész éjjel fent volt és egy bárban ütötte el idejét.
Épp mikor rohannék át a járdán egy autó dudál nekem. Összerezzenek majd megfordulok, kíváncsiságom erősebb a félelmemnél. Szerencsémre csak Will volt az, egy hatalmas Jeeppel száguldott felém.
-Gyere , pattanj be. Így is rohadtul késésbe vagy... - Mérges, de így is gyönyörű mély barna szemeit rám szegezte és akár most ki is tudott volna nyírni velük.
- Boccs! - Több persze nem jutott ki remegő számon.
-Az ügyfél fél óra múlva érkezik. Arrogáns seggfej. Csak akkor miénk az ember ha tökéletesek a képek. Készen állsz?
Kérdése csak jobban fel idegesített, bámultam kifelé az ablakon és próbáltam gondolataimat összeszedni, rendbe hozni.

-Oké azért ne szard össze magad. - Hát nála ez talán a bátorító és kedves szöveg? Már most imádom. Beállatunk a külön névre szóló parkolóban majd beszaladtunk az épületbe. Kicsit sok mostanság ez a rohangálás. Sajnos a lift kínzó lassúsággal haladt fel, a legfelső emeletre. Csak mi voltunk bent a liftbe és kezdett kényelmetlen lenni. Valami furcsa vonzást éreztem , a szám kiszáradt és mintha ő is megérezte volna , bátorítóan megszorította kezemet és el sem engedte amíg a lift nem csengett és kinyílt az ajtó. Gyorsan elkapta a kezét, meg igazította makulátlan nyakkendőjét és mintha mi sem történt volna elindult a helyiség közepe felé. Én még mindig levegő után kapkodva sétáltam utána.
Már minden be volt pakolva, elő volt készítve. A fények , a díszlet. Megrémített a hely nagysága és tökéletessége, mintha minden egyes dolog direkt állt volna úgy, ahogyan. Leültem és mélyeket lélegeztem.

A hátam mögül nevetést hallottam. Megjött. Will lépett be egy magas, jól fésült Mr. Fennhordom az orrommal.
- És végül Jack, hadd mutassam be neked Zoila Klyerst. Ő a legújabb és egyben a legjobb fotósunk is. Kérlek ismerjétek meg egymást és kezdjetek munkához. Jack őrültem a találkozásnak. - Fogott kezet Mr. Fennhordom az orrommal. Ekkor értettem meg. Ez a szakma nem az őszinteségről szól hanem a kapcsolatokról de legfőképp a pénzről. Néhány szót váltottam Jack-kel majd neki láttunk. Nem régiben vásárolt meg egy céged a Wall streeten. Vagy valami ilyesmit mesélt. Nem nagyon értek hozzá. Nem vagyok tőzsde cápa.
Túlságosan is rágörcsöltem erre a munkára, kattintgattam párat de még azt se mertem volna mondani a képekre, hogy elmennek.
- Zoe gyere egy pillanatra! -Hívott félre Will a díszletek mögé. – Baj van? -Na, mikor lett ilyen törődő?!
- Nem nincsen, csak izgulok, tudod nem segített, hogy csak jobban felnyomtad bennem a pumpát. – Csak mosolyogva nézett, majd végig simogatta a karomat.
- Na látod és ez sem segít. Nekem ez nem megy. Kérlek ne játszadozz velem. Kikészít.

-Én ugyan nem, csak tudom mi kell a nőknek..- Mekkora egy arcátlan nőcsábász.
-Hát én kösz, de nem kérek a kis játékodból. Nem vagyok egy a sok Barbie babád közül. Na és ha megbocsájtasz, vissza mennék dolgozni, elvégre ezért jöttem.
Faképnél hagytam őt, de a vigyor az arcáról nem tűnt el, ez csak még jobban felidegesített de szerencsémre a következő időbe jó képeket csináltam, sőt eléggé jókat.
-Kész lennénk Mr. Fe...Mr. Grey. A képeket gondolom majd Will átküldi és megbeszélik a többit. – Mosolyogtam a legelbűvölőbb mosolyommal amit csak ki tudtam magamból csikarni.
- Köszönöm Zoila. Nem mondom, hogy egy élmény volt, de örültem. Viszlát. – Én csak bámultam utána, és egy mély, tisztító levegőt vettem.
-Én megmondtam. – S7zólalt meg Will mögülem. Amikor látta mérges arckifejezésemet csak röhögött. Nem értettem. – Jézusom. Azt hiszed, hogy amit az előbb mondtam azt komolyan mondtam? Csak vicceltem Zoe. Hogy jobban dolgozz. Na ne hisztizz már, gyere és igyunk inkább meg egy kávét. – Hát én itt meg fogok bolondulni, de úgy döntöttem, hogy sodródom az árral.
- Okés.